Határtalanul Szlovéniában, felszabadultan Horvátországban

HAT-18-01-0800

Kassai Levente 7. osztályos tanuló 2019. jún. 07.

A Határtalanul pályázat megnyerésével a 7. osztály 1 680 000 Ft támogatással ellátogatott Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire. A pályázatnak köszönhetően megismerkedhettünk a határon túli magyarokkal, más országok népeivel, ezek szokásaival és hagyományaival. Elmondhatjuk, hogy az osztály ilyen színes és eseménydús kiránduláson még nem vett részt. Lássuk hát, milyen élményekkel tértünk haza a négynapos programról.
Az első napon kora reggel indultunk busszal, két nagyon kedves buszsofőrrel, Gábor és Dezső bácsival, akik végig türelmesek voltak velünk. Reméljük, ők nem panaszkodnak ránk. Első utunk Pestet kikerülve, a Balatont érintve Szlovéniába, Lendvára vezetett, ahol találkoztunk Patyi Zoltánnal. Ő a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársa. Mesélt nekünk Zala Györgyről, Lendva szülöttéről, aki egy híres szobrász, valamint megtekintettük a Makovecz Imre által
tervezett kultúrházat, mely nagyon sok szimbólumot rejt. Egy áruházban performanszt tartottunk: eltáncoltuk a már néhányszor előadott botos táncunkat, majd Patyi Zoltán beszélt nekünk a magyar nyelvről, annak történetéről, érdekességeiről, szépségeiről. A Szent István – szobornál elénekeltük a Himnuszt, majd Borza Erika tanárnő (aki az egyik kísérő tanárunk volt) elénekelte idegenvezetőnkkel együtt régi himnuszunkat is. Patyi Zoltán még elmondta, hogy az ottani magyar gyerekeknek nagyon nehéz a tanulás, hiszen idegen nyelven kell megszerezniük a tudást. A helyi oktatás ugyanis úgy működik, hogy tizenöt percig magyar, majd harminc percig szlovén nyelven zajlik a tanóra.
A lendvai templomot is meglátogattuk, aztán egy óriási adag fagylalt kíséretében elsétáltunk a lendvai várba, és megnéztünk néhány érdekes kiállítást. A híres lendvai kilátót is megnéztük, felmentünk a tetejére. Az élménynél talán csak a szél volt nagyobb (Bóta Bence sapkáját el is fújta). De a kilátásban való gyönyörködést ez sem rontotta el, hiszen egyszerre Magyarország, Horvátország, Szlovénia és Ausztria területeit is láthattuk. A kilátó után Horvátország felé vezetett az utunk. A következő megálló Csáktornya volt, ahol sajnos vasárnap kora délután már zárva találtuk a Zrínyiek hajdani várát. Körbesétáltuk a várat, beszéltünk a Zrínyi család kiemelkedő alakjairól. Megkoszorúztuk a Zrínyi-szobrot. Néhány órai utazás után Horvátország fővárosába: Zágrábba érkeztünk, ami az utcafeliratok nélkül Budapestre emlékeztetett bennünket (honvágyunk mégsem támadt). Itt a nevezetességek, például a katedrális, a Szent Márk tér és más gyönyörű helyek meglátogatása, valamint egy kis séta után a szállásra érkeztünk, és a napi feladatok elvégzésével le is zártuk (monda írása, versírás, vetélkedő stb.) az első szép napot.
A második napon reggeli után máris indultunk Trsatba, amely arról nevezetes, hogy a 13. században ide menekítették Szűz Mária názáreti házát egy időre. Nem csoda hát, hogy itt a Szűzanyának szentelt templomot tekinthettük meg. Végigjártuk a keresztutat. Innen Fiume (Rijeka) városára és az öbölre is kiváló kilátás nyílt. Egy kicsit rossz volt az idő, és azon a napon is, mint minden nap, a szél fákat csavart ki. Emiatt például nem tudtuk bevállalni az utat Bakarba. Pizzázás után, mivel nem csak magasról, belülről is látni akartuk, lementünk Fiumébe, mely az Osztrák-Magyar Monarchia legfontosabb hadikikötője volt, virágkorát is a monarchia idején élte. A hajózásból a város még ma is profitál. A kikötő és a Szent Vitus Székesegyház után néhány monarchiabeli emléket (Andrássy út, Kossuth korzó, Batthyány-villa) jártunk be. Este a Krk szigeten szálltunk meg, Omisaljban, persze azonnal lementünk a tengerpartra, sétáltunk az öbölben, Ádám vezetésével lámpákkal rákokat kerestünk.
A harmadik napon tüzetesebben megnéztük a fiumei kikötőt, a jachtokat, megkoszorúztuk Baross Gábor, a vasminiszter emléktábláját. Az előző napon felkutatott halpiacot is bejártuk. Az itt látott tengeri élőlényekről albumot készítettünk. Buszra ülve Opatija-Abbázia következett. Itt kisütött egy kicsit a nap, ezért élveztük a kilátást a tengerre a monarchia második legnépszerűbb üdülőjéből, ahol több híresség is megfordult. Nem csoda, hiszen szép villák, babér- és pálmafák jellemzőek a vidékre, ráadásul gyönyörű a tenger. Szerintem ez a végtelen ejtett legtöbbünket rabul. Krk szigetén még Krk városát és a
Frangepánok várát kerestük fel, ez is az ő birtokuk volt. A városon látszott, hogy évszázadokig velencei
uralom alatt állt: a sikátorok, száradó ruhák miatt teljesen egy olasz város képét mutatta. Itt geochahingeztünk. Ezután indultunk a szállásra pihenni, majd elfogyasztani a szokásos svédasztalos vacsorát. (Néhányan az omlettre azt hitték, hogy palacsinta, így Nutellával fogyasztották, és ezt a szokásukat buzgón gyakorolták. Érdemes megemlíteni még azt, hogy senki nem panaszkodott hasfájásra.)
Egyébként a szállás mindenkinek nagyon tetszett, főleg a tengeri kilátás. A negyedik és egyben utolsó napunkat sem töltöttük program nélkül, hiszen fürödtünk reggel a tengerben (aki akart, és hozott is fürdőruhát). Igaz, néhányan benáthásodtak, de szerintem kihagyhatatlan élmény volt. Gyűjtöttünk még tengeri élőlények maradványait (pl. kagylót). A hazaút határral,
útlevélellenőrzéssel, fáradalmakkal és kimerültséggel járt, de szerencsésen hazaérkeztünk. Maklár határában néhányan hiányolták a tengert és a pálmafákat.
Elmondhatjuk, hogy az évben a legnagyobb élmény ez a kirándulás volt. Ezúton köszönjük meg kísérő tanárainknak: Borza Attiláné Erika tanárnőnek, Keszthelyi Valéria tanárnőnek és osztályfőnökünknek, Parádiné Vass Katalin tanárnőnek, hogy elvittek bennünket erre a nagy útra.

Néhány élménybeszámoló: 
Nekem nagyon tetszett Krk, a Vinárium meg a második szállás, Trasat, Omisalj, a várak és a templomok. 
Nagyon és szép volt a tenger is. Jó volt külföldön élő magyarokkal találkozni.
Nekem nagyon tetszett, először voltam külföldön és a tengernél. Jó érzés volt olyan magyarokat látni, akik ilyen messze laknak a hazájuktól.
Nekem nagyon tetszett a kirándulás. Szerintem jó volt a szervezés. Lendván sok új dolgot tudhattunk meg a nyelvünkről és a külföldön élő magyarokról. A lendvai nevezetességek is nagyon tetszettek. Különleges  nyelvünk van, ahogyan megtudhattuk, szóval meg kell becsülni, hogy magyarnak születtünk, mert magyarnak csak születni lehet.  A buszsofőrök nagyon jófejek voltak.