A tenger élőlényeinek védelmére felhívó plakát

Mondák Mátyásról és Beatrix királynéról

Mátyás király és a lendvai boszorkányok

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lendvai család. Az apa a lendvai várban volt éjszakai őr. Minap pont ő volt az őr, éjfél környékén csörömpölést   hallott a kincstár felől. Odaosont és ott látott öregasszonyokat feketében és seprűket a falnak támasztva, egyből arra gondolt, hogy boszorkányok. Előugrott a fal mögül és a boszorkányok gyorsan a seprűkhöz nyúltak, felugrottak a seprűkre és a nyitott ablakon kirepültek. Ez a hír nagyon gyorsan terjedt, még Mátyás király is meghallott mikor Csáktornyán járt. Majd másnap Mátyás király átöltözött öregembernek és elment a várba. Azt mondta, hogy majd ő kideríti, mindenki elkezdett rajta nevetni csak az az őr nem aki látta azt az eseményt, hátat fordított és elment. Körbe járta a falut, hogy hol a boszorkányok tanyája de ahol megkérdezte megijedtek és becsapták az ajtót, amikor a vadász házához ért bekopogott, a vadász behívta és elmondta, hogy az északi erdő közepén van egy kis vadászkunyhóban de nem tudja, hogy kell bejutni megköszönte és elment. Másnap elindult az elmondott helyre pont látta bemenni a boszorkákat és mikor az összes  bement becsukódott az ajtó. Odament, benyitott és síri csend és üres szoba fogadta, visszacsukta az ajtó és még párszor kinyitotta, becsukta és amikor ötödszörre csukta be az ajtót  egy légy elkezdte piszkálni, leakarta csapni amikor mellécsapott és tapsolt egyet ilyenkor egy résnyire kinyílt az  ajtó és kihallgatta őket de nem bírta sokáig mert az Mátyás király orrát kezdték el csúfolni. Ekkor benyitott a kis öregember és elkezdték röhögni megforgatta a botját és az összes banyát földhöz vágta és megkötözte. Másnap elvitte a várba a boszorkányokat és nagyot nézett mindenki csak az őr mosolygott. A várkapitány kérdezte hová vigye az aranyakat  azt mondta az öreg Mátyás király udvarába és ezzel a mondattal levette az álruhát is. Mindenki szégyelte magát, a  boszorkányokat örökké hollókká változtatta.  Ha Mátyás király tovább maradt volna Lendván akkor az én mesém is tovább tartott volna.

Mátyás király Lendvában

Mátyás király élvezte életét egyik Magyarországi  kastélyába amikor is fülébe jutott hogy Lendvában egy igen gazdag ember veri, üti az ártatlan, nincsteleneket.Több se kellett Mátyás királynak szolt is a szolgálójának  hogy hozzon neki egy ruhát, ami szakatt és csúnya is volt. Hozott is egyet. A király felvette a ruhát, s úgy nézett  ki mint aki nem is illik oda a kastélyba. El is indult egy lóval, s egy nagy zsákkal. Mikor elérte a város határát  leszált lováról s belemarkolt a porba s magára szorta azt. S majd belépett a városba. Ahogy belépett meglátott pár  nincstelennek tűnő embert. Beszédbe elegyedett velük. Amit mondtak neki az emberek felháborodott azon amit hallot. Több se kellett Mátyás királynak el sietett ennek a gazdag embernek a házához. Amint oda ért meglátta az  emberét. Fekete hajú volt, mindegyik ujján arany gyűrű. Hasa hatalmas volt látszott rajta hogy szeretett enni.Mátyás megszólÍtotta a férfit. Majd a gazdag teljesen felháborodott , és jól megverette az egyik emberével a királyt.A verés után Mátyás király elsomfordált a lovához,  a lováról leszedett egy zsákot , abban volt a királyi öltözette, felvette. Ismét királynak nézett ki, most. Így ment el a gazdaghoz. Mihelyest a gazdag ember meglátta Mátyást,  nyomban kinálgatta mindenféle jóval , de a király nem lért  semmit sem Tőle.Végül is a király elmodta neki , hogy Ő volt az akit nemrég veretett össze .A gazdag ember csak  nevetett rajta , azt hitte , hogy csak tréfa , de a  beszélgetés után a király levette a koronályát,  belemarkolt a porba és magára zúdÍtotta . A gazdag ember csak nézett és könyörgött hagyják meg az életét!  Mátyás megszánta ,azt mondta neki: nem végezteti ki, ha az összes vagyonát oda adja a szegénykenek !  A gazdag, ó bocsánat a szegény ember oda adta minden vagyonát a nincsteleneknek , igy hát Lendvában mindig  nagy örömmel látták Mátyás királyt. És hogy én ezt honnan tudom ? Még az ükapám mesélte nekem anno.Ha nem hiszed, a te bajod.... járj utána. 

Mátyás király Lendván

Az úr 1480. esztendejében augusztus 28.-án Mátyás király Lendvában vendégeskedett a szlovén bánnál. Mátyás király másnap vadásznak öltözött, és elindult, hogy lássa minden rendben van-e a tartományban.  Épp ebben az időben egy huszárt a parancsnoka lecsukatott. A huszár méltatlannak tartotta a büntetést. Az óbester felgerjedt ellene, igazságtalanul záratta be. Úgy gondolta a huszár, hogy megszökik, felmegy Lendvára, úgy is ott van a király, elpanaszolja, hogy járt, ő biztosan igazságot tesz. Úgy is történt. Megszökött. Elvágtatott a lován. Estig meg se állt. Mikor besötétedett, egy kocsmába tért be. Bekötötte a lovát az ólba. Lecsutakolta, és enni adott neki. Csak azután kért a maga számára vacsorát. 

A kocsmában iddogált egy vadász. Mátyás király volt álruhában. A huszár leült mellé. Rendelt egy meszely bort. Kínálta a vadászt. Diskuráltak erről-arról. Iddogáltak csendesen, amikor megy hozzájuk a kocsmáros.

- Uraim, jobb, ha most távoznak, mert éjfélkor jönnek a rablók, mindenüket elveszik.

- Hát csak hadd jöjjenek - mondta a huszár. - Főzzön nekem, kocsmáros úr, egy fazék szurkot.

A huszár a vadászt beküldte az oldalszobába, hogy ott várjon nyugodtan. Éjfélkor megérkeztek a rablók. A huszár az asztalához invitálta őket.

- Megkínálom az urakat feketekávéval, ha elfogadják.

A kocsmáros vitte a nagy fazekat. Letette az asztalra. A rablók nézték, hogy de sűrű ez a kávé. Mind

odahajolt a fazék fölé. Akkor a huszár megbillentette a fazekat. A forró szurok ráfröccsent a rablók képére. Ordítoztak, kapkodtak, a huszár meg előkapta a kardját, és mind levágta.  Mindnyájan megmenekültek. Örült a kocsmáros is, meg a vadász is, hogy így történt a dolog. Ivogáltak tovább. Kérdezték egymást, hogy mi járatban vannak. A huszár elmondta, hogy a királyhoz  készül, nagy neki a sérelme, igazságot akar.Másnap reggel a vadász eltűnt, merthogy ő volt Mátyás király. Sietett, hogy előbb érjen Lendvára, mint a huszár.

Amikor a huszár a kapuba ért, már várták. Csodálkozott módfelett, honnan tudják, hogy jön. Megijedt, hogy már tudnak a szökéséről és elfogják. De annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a király elé vezették. A vadász a király! Hát ezért tűnt el olyan hirtelen. A huszár elmondta a sérelmét. Mátyás király meghallgatta nyugodtan. Azután azt mondta:

- Te vitéz katona vagy, láttam tegnap éjszaka. Ilyen huszárokra van nekem szükségem. Te leszelezután a parancsnok.

Mátyás király bőségesen megjutalmazta a huszárt. Pecsétes levelet adott neki, hogy kinevezte ahuszárezred parancsnokának.    

Versek Zrínyiről

1.Török ellenes harca.

Eljött ennek a napja

Verset írok róla

Zrínyi Miklós a törökverő

44 évet betöltő

Őt mindenki szereti,

És nem képzeletbeli

Minden gyerek és felnőtt kedveli.

2.Halála

Eljött a napja

Minden lapon ez van írva:

Meghalt Zrínyi a törökverő

Nagy fejedelemmel rendelkező.

Ha még most is élne

Mindenki vele beszélgetne.

A sok verséről

A Hős tetteiről.

Zírinyi Miklós rövid élete

Zírinyi Miklós gróf nagybirtokos főnemes

Művelt, eszes, mire felnevelkedett.

Hat nyelven beszélt, Itáliában is élt.

Szerette nemzetét, mi sokszor ihlette irodalmi művét.

Kíváló katona, a déli végek főparancsnoka.

Nagy hadi sikereket aratott,

A törökkel hadakozott.

Jött aztán a húszéves béke,

Mi Zírinyi-Újvárnak lett a vége.

Nem volt hozzá kegyes a sors, nádorrá nem vállhatott.

Elkerülte a vágyott hősi halál is, vadkan sebezte háromszor is.

A legsúlyosabb sérülést a nyakán szerezte,

Így felépülni már nem volt ereje.......

Zrínyi Miklós

Megállék egy szép vár mellett

Hol egyszer a magyar nemzet

Harcolt bizony egy jó ügyért

S hogy miért, a magyar területekért.

De látok ott egy szép vitézt

Zrínyi Miklóst nem vitás

Előveszi hosszú kardját

S a török porba hull, látja saját kárját.

Szűz Mária menekülése Akkóból Trsatba

Az Úr 1291. évében az iszlámok elfoglalták Akkó városát is, ami az utolsó keresztény kézen levő vár volt a védők hősiesen küzdöttek, de hiába küldtek hírnököt, hogy kérjen felmentő sereget, nem  jött a segítség így hát nem volt más hátra, meg kellett halni a szent ügy érdekében Éppen ezért a város kapitánya így szólt:
- Emberek! Katonák! Keresztes lovagok! sorsunk immár bevégeztetett! Haljunk meg dicső halállal, és zengjük az Úr nevét méltó dicsőséggel a paradicsomban!
Ezeket mondta, és megmaradt hadával kirohant a muszlimok ellen. Még bátran küzdöttek, de a  nagy túlerő ellen mit sem ér egy maroknyi ember. Mikor a városba vonultak a kurdok bevonultak a városba, legelőször az ottani kincseket kezdték keresni, és kínvallatásra fogták a város keresztény  lakóit, hogy hol vannak azok a kincsek, amiket eddig a lovagok őelőlük menekítettek.
Csakhogy egyetlen egy ember sem tudta, hogy hol vannak az értékes tárgyak. Ebbe a szultán nem nyugodott bele. Az egész várost kilakoltatták, hogy lerombolhassák, és megtalálhassák a kincset.  Volt a megmaradt keresztények között egy igen igaz, becsületes, és bátor szívű öregember, egy  magyar kereskedő, kinek neve: Fássi Endre. Eme öregember még a lakoltatás előtti éjszakán álmodott valamit. Gábriel arkangyal jelent meg neki, és mondotta:
- Holnap a moszlimok kivisznek titeket a város elé, és arra kényszerítenek, hogy ott éljetek sátrotokban, és ők így le tudják rombolni Akkó szent városát. Csakhogy: az Úr akarata szerint  neked meg kell akadályozni, hogy az istentelenek lerombolják a várost. Szólott az angyal, majd eltűnt. A kereskedő törte a fejét, hogy is késleltethetné a város pusztulását. Gondolt egyet, és elment a moszlimok mecsetébe, amit nemrég építettek. Fogott egy kötelet, fölmászott a mecset tetejére, és a kötelet fölkötötte a tetőn lévő félholdra. Ez után a kötelet  a derekára csavarta, és leugrott a mecset tetejéről. A kötél megfogta, és a félhomályban úgy nézett ki, mint aki lebeg az égen, s himbálódzik. Elkezdett kántálni, mint ahogy a müezzint hallotta egy
utazása során.
- Igazhitűek! Allah kegyes hozzátok! Azt akarja, hogy méltón tiszteljétek Mohamedet, és az ő prófétáját. Ezért ahol Ő hirdette Allah dicsőségét: Mekkába térjetek mind. 
Persze minden muzulmán azt hitte, hogy egy dervis, vagy egy angyal közölte vélük Allah üzenetét, és még azon az éjszakán mind eltakarodtak Mekkába. A város megmenekült, és Szűz Mária koporsója is, amit a keresztesek dugtak el a várban a kincsekkel együtt. Ezért jelent meg az ál müezzinnek Gábriel arkangyal, hogy a holttest megmenekedjen. És hogy több ilyen eset meg ne essék, az angyalok elvitték biztonságosabb helyre a koporsót, méghozzá oda, ahonnan a megmenekítő: Fássi
Endre származott: Trsat várába.

Szűz Mária és a Trsati vár Legendája

Hol volt, hol nem volt egyszer egy Trsati család.  Egyik éjszaka a család tagjai az apuka, anyuka és a gyermekük felriadtak egy borzasztóan hangos  mennydörgésre. Az apuka kinézett az ablakon és látta, hogy megjelentek az angyalok, és az alattuk lévő  vár alatti települést, ami a Szűz Mária názáreti háza volt.

Az emberek nagyképűek, beképzeltek lettek,  azt képzelték,  halhatatlanok és egyéb ostobaságokat hittek magukról.
Ezért megjelentek az angyalok és büntetésképpen a Szűz Mária názáreti házát elvitték a messzi Olaszországba. A család csak nézett nagy szemekkel,és aki látta, senki sem tudta, miért történt ez. Pár perc  múlva elmúlt a nagy zajjal történő mennydörgés,  és az  angyalok is eltűntek. Reggelre oda egy másik épületet és egy szobrot is építettek, abba bízva, hogy az angyalok újra  visszatérnek és visszahozzák a Szűz Mária názáreti házát.

Az a szobor és épület azóta ott van amióta ez a legenda él.