Határtalanul 2016 - Felvidéken jártunk
FELVIDÉKEN
Első nap
2016. 05. 19-én hajnali 6,00 órakor indultunk….. A határ utáni első megállónk Rozsnyón volt. Nagyon korán, reggel 8 óra körül már ott voltunk. Sajnos ilyen korán semmi sem volt nyitva. Pedig az osztályfőnökünk elég sokat szaladgált, hátha talál valakit, aki megsajnál minket és beenged. De nem. Így a belvárost néztük meg, az egységes hatású főteret, a reneszánsz őrtornyot, a katedrálist. Cinka, Anna és Janka kiselőadása után kis csoportokban szétnéztünk a belvárosban.
Rozsnyón készült fotók itt találhatók.
Szádalmás felé megálltunk Krasznahorkán, hogy megnézzük, hogy halad a vár építése. Itt is készült fotó.
A krasznahorkai animáció. itt látható.
Szádalmáson már vártak minket az ottani hetedik osztályosok, az igazgató és helyettese. Bemutatták nekünk a környéket, az iskolájukat, majd kis csoportokban beszélgettünk arról: hol milyen az oktatás, ők hogyan tanulnak. Átadtuk ajándékainkat és együtt ültettünk egy cserjét a találkozásunk emlékére. Nagyon készültünk a focimeccsre, ami lassan hagyomány, de sajna az idén is kikaptunk. Ízletes ebéddel vendégeltek meg minket. Szádalmás gyönyörű volt, az ottaniak kedvesek. Azóta már többen is felvettük a szádalmási diákokkal a kapcsolatot a Facebookon.
Szádalmás képei itt láthatók.
A nap utolsó állomása a Dobsinai jégbarlang. A parkolótól a barlanghoz vezető út jó hosszú és meredek volt. A barlangban csak megváltott jegy birtokában lehetett fotózni. Nem bántuk meg a jegyvásárlást, mert a barlang gyönyörű, nem volt nehéz megírni a mondákat a keletkezéséréről.
A szállásunkon (Hollópatak, Salamender panzió) még volt egy kevés idő, amit számháborúzással töltöttünk. Nagyon jó zárása volt egy csoda jó napnak!
Második nap 2016. 05. 20.
A második nap reggelén viszonylag korán keltünk, mert INDULÁS ….Ahogy mentünk Késmárk felé, már látni lehetett a Tátrát. A tetején még hó volt.
Késmárkon a reneszánsz stílusú várat néztük meg, sajnos, csak az udvarát, mivel a vár ekkor még zárva volt. Sétáltunk egyet a belvárosban, meghallgattuk az idegenvezetést.
Lőcse volt a következő úti cél, ott a belvárost, a városházát, a szégyenketrecet néztük meg. A felkészülő csoport elmesélte a város történelmét, a lőcsei fehér asszony történetét röviden, valamint arról is meséltek, hogy éltek a szász polgárok, ki kerülhetett a szégyenketrecbe.
Lőcséről Szepes várához buszoztunk, út közben volt néhány alagút. A vár osztatlan sikert aratott (a legrövidebb és legmeredekebb úton másztunk fel), végignéztünk mindent, még a legmagasabb toronyba is felkapaszkodtak a legbátrabbak. Verset írtunk a várról vagy a gótikáról.
Szepesi vár felé az úton.
Hipp-hopp és már Kassán voltunk. Itt megnéztük a belvárost, a főteret, a gótikus Szent Erzsébet dómot, az Orbán-tornyot, a zenélő szökő kutat, a Rákóczi emléktáblát és Márai Sándor szobrát. Márainál le is lehetett ülni, olyan volt, mintha vele beszélgetnénk.
Este 9 órára értünk haza! Ezzel véget ért az utunk. Talán egyszer még jövünk! 