Miért érdemes Rozsnyóra utazni?

Rozsnyó

Rozsnyó főtere a legnagyobb négyzet alakú középkori főtér Szlovákiában. A város jelképe a tér közepén magasodó késő reneszánsz őrtorony. A torony mellett áll Andrássy Franciska márványszobra. A tér egyik legszebb épülete az Irgalmas rendi apácák neogótikus zárdája.  A zárda mögötti utcában található az egykori evangélikus főgimnázium. A tér meghatározó épülete a klasszicista püspöki palota.

Megéri Rozsnyóra utazni ? 

    Nekem legalábbis nagyon tetszett Rozsnyó főtere, egységes szép és színes volt. Mivel sok magyar él ott, ezért aki turistaként utazik, nem kell félnie, ha nem tudja a nyelvet, mert ott megértik. Rozsnyó több mint 700 éves bányászváros, 19.300 lakosa van.

  Abból a szempontból is érdekes,  hogy a főtere a legnagyobb négyzet alakú középkori tér a mai Szlovákia területén. Ott áll  a reneszánsz őrtorony, a városháza,püspöki palota, stb. Akik szeretnének megismerkedni a város bányászati múltjával is, azok ellátogathatnak a bányászati múzeumba,amely a Szlovák karszt természeti szépségeit is bemutatja.

      A várost írásos emlékek először 1291-ben említik,amikor III. András magyar király az esztergomi érseknek adományozta ezt területet. A város a nevét egy különösen gazdag bánya után kapta, amelyet Rosnoubanának neveztek. Az első városi előjogokat a tradíció szerint Nagy Lajos adományozta a városnak 1382-ben. A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak itt, később a vasérc kezdett egyre nagyobb szerepet játszani. A város számára fontos év volt 1776, amikor Mária Terézia felosztotta az esztergomi érsekség területét, és megalapította a Rozsnyói püspökséget.

Versek - Szepes vára, gótika

Gótika

Lovagtermek, bejáratok, kápolnák,

ragyogóbbak mint azt néhányan gondolnák.

Gazdagok házai díszesebbek lettek,

jellemzőek az oszlopok, támpillérek.

Ez a stílus Magyarországra is eljött,

azt mondta, erre járt, ezért beköszöntött.

Miről beszélek, melyik szép stílusról?

Gótika a cím, hát a gótikusról.

Gótika

Jaj, de szép a gótika,

olyan, mint egy tátika.

Tele van sok csúcsívvel

pláne sok vízköpővel.

Nézzétek meg jókedvvel,

ajánlom ezt ezerrel.

Szepes vára

Szepes vára elég drága

Elmegy annak, aki gyáva.

Mert ha oda bemegy valaki,

megtanul majd bátorodni.

 Szepes vára

Távolban van egy magas szikla,

ott helyezkedik el Szepesvár romja.

Gótikus stílusban építették,

s itt-ott tovább szépítgették.

Jöttek a kurucok, s elfoglalták,

De sokáig meg sem tarthatták.

Villámcsapás okozta sok-sok kárát,

De még mi is megnézzük Szepesnek várát.

A dobsinai jégbarlang mondája

Gyönyörűség barlangja

Élt egyszer a szegények között egy kislány. Ez a lány gyönyörű volt, szerette az egész falu. Egyre gyorsabban nőtt, teltek az évek.. A kislány felnőtt, és világot akart látni. Az ő faluja mellett volt Dobsina. Átment oda, ott összebarátkozott egy fiúval. A fiú is megszerette a gyönyörű lányt. A fiú egyszer elvitte a lányt egy barlangba. gyönyörű volt, de nagyon hideg. Ezt még senki sem látta előttük, csak ők ketten.

Ebben a barlangban különös kis lények éltek. Apró tündérek. A lány észrevett egyet közülük, megkérdezte, hogy hívják, erre a tündér azt felelte: Dobsina. A lány nem értette, hiszen a falu neve is ez volt. A tündérke megmagyarázta, hogy az ő családjában az a szokás, hogy arról a helyről kapják a nevüket, ahol születtek.

 A lány úgy döntött, hogy hozzámegy a fiúhoz, és a barlangot elnevezi Dobsinának, vagyis gyönyörűségnek. Gyönyörűségnek, mert ilyen volt a szerelmük, a tündér, és ilyen volt a barlang is.

A dobsinai jégbarlang legendája

Egyszer, több száz évvel ezelőtt Dobsinán egy nagyon kedves, jószívű sárkány élt. Az egész falu szerette. Amiben tudott a sárkány, segített. De mivel csak jeget tudott fújni, ez nem mindig sikerült.

Egy nap ez a sárkány nagyon megfázott. Sajnos, később kiderült, hogy nem csak ennyiről van szó. Súlyos tüdőbetegsége lett. De mielőtt a lelkét kilehelte volna, egy óriásit tüsszentett. A tüsszentése nyomán egy nagy jéghegység keletkezett. A sárkány ebben a pillanatban meghalt.

Az egész város siratta. A jéghegy egyre hidegebb lett. A lakók nagyon fáztak, mindig hideg volt a környéken. Semmi sem olvasztotta meg a jéghegyet.

Egy nap véletlenül arra járt egy tündér. Érezte, hogy nagyon hideg van a környéken. Pár napra erre a felfedezésre összeült a tündértanács, megbeszélték, hogy mit tegyenek. Arra jutottak, hogy megolvasztják a jeget.

A tanács minden tagja kiment, beletette a varázslatba minden erejét, de csak a hegy legteteje kezdett el olvadni. Különösnek találták, hogy nem hat a varázslat. Ha a sárkány csak egy egyszerű sárkány volt, hatni kellett volna.

Az embereknek is feltűnt, hogy fekete felhők vannak az égen, pedig süt a nap, és érezték, hogy a levegő illata is más. Majd sok tanakodás, gondolkodás, kutatás után rájöttek, hogy ez a sárkány el volt átkozva. A tündérek levéltárában arra is rábukkantak, hogy a sárkányt egy boszorkány átkozta el, és az átok miatt nem tud megnyugodni a lelke.

A tündérek elmentek a boszorkányhoz, hogy kérjen bocsánatot a sárkány elátkozott lelkétől. de könnyebb dolguk volt, mint gondolták. A boszorkány ugyanis közben jó útra tért, térdre borulva, zokogva kért bocsánatot.

Hirtelen a hegyből egy jégbarlang lett, nem volt már hideg, csak a barlangban, és mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt.

Hogyan alakult ki a dobsinai jégbarlang?

Régen, nagyon régen élt egy kis manó, Dobsinának hívták. Ez a kis manó imádta a szobrászatot, ő maga is szobrász akart lenni. de hát mivel manó volt, óriási, ügyetlen keze volt, nem volt tehetséges. Szegény Dobsina próbálkozott gitározással, festéssel is, de nem ment. A szobrászatot mindenképpen ki akarta tanulni, mert imádta.

Elment hát tanárhoz, aki állítólag még a legügyetlenebbeket is megtanította a mesterségre, de még ez a tanár is azt mondta, hogy ilyen kezekkel reménytelen. Szegény manó nagyon elszomorodott. Búslakodott heteket, búslakodott hónapokat, míg végül eszébe jutott valami.

 - Mi lenne, ha elmennék a varázslóhoz? Ő biztos tud valamit kezdeni ezekkel a bumszli kezekkel.

Elment a varázslóhoz, megkérdezte, hogy tud-e segíteni. Szerencsére a varázslónak pont volt raktáron egy kenőcse, ami manóknak tökéletes.

 - Remek – gondolta a manó -, már csak helyet kel találnom, ahol azt szobrászkodom, amit akarok.

 Ment, mendegélt, egyszer talált egy nagy barlangot.

- Tökéletes – gondolta Dobsina. Bement, és csodát látott. Mindenütt fényesen csillogó jég. Rögtön neki is látott, bekente a kezét, és az rögtön normális emberi kéz méretű lett.

sok időbe telt, mire Dobsina megtanult ezzel a kézzel megfogni valamit, de azóta is ott szobrászkodik.

Így jött létre a dobsinai jégbarlang. A legendák szerint Dobsina még ma is ott él, és éjszakánként szépítgeti a remekműveit.

A jégbarlang

Ez a történet a barlangról szól, amely jégheggyé vált.

A barlangban nagyon régen vízesések csordogáltak. De ez egyszer csak örökre megváltozott. Egyik nap olyan hatalmas vihar kerekedett, de olya nagy, hogy az egész barlang megtelt vízzel, és nem is ürült ki egészen télig.

Miután bekövetkezett a tél, a barlang vize elkezdett megfagyni. Egy hatalmas szikladarab zuhant le a barlang szájához, elzárta a bejáratot.

Így jött létre a jégbarlang, és mai napig ott maradt a hideg, szilárd víz.

A dobsinai jégbarlang

Még Krisztus előtt történt az eset. A fennmaradt iratokból olvastam ki a következő történetet.

Egyszer néhány római a mai Ausztria területén járt. Julius Caesar küldte őket felfedező útra, hogy telepedjenek le, és terjesszék a római kultúrát. Amikor odaértek, láttak egy nagy, sík területet. Nem tudták, mit kezdjenek ott, amikor Jupiter – a rómaiak egyik istene – megszólította őket:

- Hát ti meg mit csináltok itt, ahol még a madár se jár, de úgy látszik, római igen?

- Mi csak felfedező expedíción vagyunk, a nagy urunk, Julius Caesar nevében.

- Akkor gyertek, de három kérésem van: ne építkezzetek ezen a környéken,  ne jöjjön több római, és ne telepedjetek le!

- Értettük, ó, hatalmas Jupiter!

Erre a rómaiak másnap letelepedtek. Jupiter csak egy villámcsapással jelezte, hogy rosszat cselekedtek. De ők nem figyeltek rá. Egy héttel később jött Caesar, a hódító elfoglalni a területet. Dörgött az ég, de úgy, hogy majd leszakadt. Öt héttel később Caesar megépítette a városfalat, és állíttatott egy tízméteres szobrot magáról. Erre Jupiter annyira bedühödött, hogy egy közeli megyében folyó patakot kiárasztott a meghódított területre, egy 350 méter mély és 20 méter széles lyukat is csinált a földbe, ahova befolyt a víz. Caesart hazarepítette Rómába, a népét és az építményeket pedig porrá zúzta.  A romokból hegyeket emelt a környéken, a folyó befagyott, és jégbarlanggá változott.

Jupiter haragjából született hát a dobsinai jégbarlang. 

A jégbarlang kialakulása

Nagyon régen, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, egy faluban élt egy kisfiú. Ez a fiú már 13 éves volt, nem volt egyetlen családtagja sem, egyedül kellett eltartania magát, de nem volt pénze, és főzni sem tudott. El akart menni arra a helyre, ahol megtalálhatja a szüleit.

Egy nap egy öreg kobold kopogott be az ajtaján. Azt mondta:

- Ha meg akarod találni a szüleidet, gyere velem.

A fiú vele tartott. csak mentek, csak mentek, heteken keresztül, míg egy hatalmas kapuhoz értek. A kapu kinyílt, és a fiú meglátott két sárkányt. Az egyik a tűz sárkánya volt, a másik a jégé.

A kobold azt mondta:

 - Két próbát kell kiállnod, és megtalálod a szüleidet.

A fiú először a tűz sárkányához ment, ahol a szeretet próbáját kellett kiállnia, vagy ha nem sikerül: a tüzét zúdítja a fiúra. De a fiú kiállta a próbát, mint ahogy a jég próbáját is.  Ez a kapzsiság próbája volt. Azért kellett ez a két próba, hogy tényleg a szüleit keresi-e vagy csak a szegénység, a nincstelenség és az egyedüllét elől menekül.