Az első nap

Nagyon korán keltünk, fél kilenc körül már Kassán voltunk. Itt megnéztük a belvárost, a gótikus Szent Erzsébet dómot, az Orbán-tornyot, elsétáltunk a mesterségek utcájába, virágot tettünk Rákóczi emléktáblájához és Márai Sándor szobrához. Márainál le is lehetett ülni, olyan volt, mintha vele beszélgetnénk. Kassáról Szepes várához buszoztunk, út közben volt néhány alagút. A vár osztatlan sikert aratott (a legrövidebb és legmeredekebb úton másztunk fel), végignéztünk mindent, még a legmagasabb toronyba is felkapaszkodtunk.  A fiúk a teljes alsó várat is bejárták. Megnéztük a késő román stílusú  Szent Márton katedrálist Szepeskáptalanban, érdekes volt a megmaradt városfal is. Verset írtunk a várról vagy a gótikáról. Lőcse volt a következő úti cél, ott a belvárost, a városházát, a szégyenketrecet néztük meg. Viki kiselőadásából kiderült az is, hogyan kellett egy lőcsei polgárnak viselkednie, ki kerülhetett a szégyenketrecbe. Ahogy mentünk Késmárk felé, már látni lehetett a Tátrát. Késmárkon a reneszánsz stílusú várat néztük meg, sajnos, csak az udvarát, mivel a vár ekkorra már bezárt. Sétáltunk egyet a belvárosban, meghallgattuk az idegenvezetést. Innen már a szállásra mentünk Mlynkybe, de út közben még megálltunk lefotózni a Tátrát. A tetején még hó volt.  

Második nap

A szádalmási iskolásokkal

Ahogy felébredtünk a szálláson, azt láttuk, hogy mindenfelől hegyek vesznek körül, a hegyoldalban birkanyáj. Aztán - mint egy akciófilmben - jött egy helikopter. A végkifejletet nem tudtuk megvárni, mert korán reggeliztünk, majd indultunk is.  A  dobsinai jégbarlangnál kezdtünk, sajnos ott nem lehetett fotózni, csak az odafelé vezető úton. Az viszont jó hosszú és meredek volt. A barlang gyönyörű, nem volt nehéz megírni a mondákat a keletkezéséréről. 

Szádalmáson már vártak minket az ottani hetedik osztályosok. Bemutatták nekünk a környéket, az iskolájukat, majd kis csoportokban beszélgettünk arról: hol milyen az oktatás, ők hogyan tanulnak. Készültünk a focimeccsre, talán a kevés alvás és az idegen pálya is közrejátszott, hogy kikaptunk, de sebaj, így is megérte: Szádalmás gyönyörű volt. Azóta már többen is felvettük a szádalmási diákokkal a kapcsolatot a Facebookon. Szádalmás után még megálltunk Krasznahorkán, hogy megnézzük, hogy halad a vár építése. Itt is készült fotó. 

Az utolsó állomás Rozsnyó volt, itt szintén a belvárost néztük meg, az egységes hatású főteret, a reneszánsz őrtornyot, a katedrálist. Matyi kiselőadása után kis csoportokban szétnéztünk a belvárosban. Nagyon tetszett, hogy amikor megérkeztünk, magyar zene szólt a főtéren. Innen sajnos már hazafelé indultunk. 

Nem lehetne, hogy 8. osztályosoknak is legyen Határtalanul program? Akkor jövőre is mennénk. :)

Krasznahorkán