Lírai realizmus, neorealizmus
Francia lírai realizmus
A francia film klasszikus korszaka az 1930 és 1960 közötti időszakra tehető. A francia hangosfilm első nemzetközi sikerét René Clair Párizsi háztetők alatt című munkájával érte el.
1931-ben már 157-et gyártottak, majd ez a szám megállapodott évi 130 körül, és ez a mennyiség a 40-es évek kivételével mind a mai napig jellemző.
A két világháború közti időszak egyik jelentős alkotója Jacques Feyder volt, akit a francia film lírai realizmusának egyik megteremtőjeként tartanak számon. 1935-ben rendezte első filmjét Sacha Guitry, a neves forgatókönyvíró és színész. Az új hullám előfutáraként több, mint harminc jelentős filmet készített.
Szintén ebben az évtizedben kezdte el hosszú pályafutását a híres festő fia, Jean Renoir is. Kezdeti filmjei az 1937-ben készült Nagy ábránd (La Grande Illusion) és az 1939-ben forgatott Játékszabály (La Regle du Jeu) volt, ez utóbbit egyes kritikus minden idők legjobb filmjei között tartanak számon.
A második világháborúban az ország filmipara mélyrepülésbe kezdett, több filmrendező - Renoir, Bunuel - Amerikába menekült. A háború után is folytatódott a művészfilmek gyártása. Ezek közé tartozik Cocteau műve, A szép és a szörnyeteg és Marcel Carné legendás alkotása, a Szerelmek városa (Children of Paradise). Az utóbbi még a világháború alatt készült és 1945-ben mutatták be. Az 1828-ban, Párizsban játszódó filmet szintén az évszázad legjobb filmjei között tartják számon. Az 50-es években főleg a francia irodalom adaptálásával készültek művészi filmek.
http://muveszfilmek.mindenkilapja.hu/html/18397020/render/filmes-korszakok
Olasz neorealizmus
1922-ben Mussolini átveszi a hatalmat Olaszországban. A filmek színvonala csökken, egyre több amerikai filmet vetítenek. 1934-től a cenzúra szigorodik koordinálják a filmtermelést. 37-ben megalakult Cinecitta (Filmváros) nevű filmgyártó központ. Az 1938-as politikai és gazdasági válság kihat a filmiparra is. Megváltozik a hazai és a külföldi filmek aránya. Az amerikaiak visszavonják filmjeiket az olasz piacról. Erősödik a türelmetlenség a fasizmussal szemben, az alkotók átmeneti elzárkózás után átállnak az antifasisztákhoz. A lázadás újrealista kísérletekben nyilvánul meg.
- nem csak ábrázol, változtatni is akar
- fasizmus megdöntése a vágy
- nem kitalál történeteket, hanem a kegyetlen valóságot mutatja meg
- Cinema nevű folyóirat
- Tradicionális filmgyártás
- Carlo Lizzani: Az olasz film története
A neorealisták elvetették a nagy látványosságot, mert ez a kitalált világhoz tartozik. A filmminiszter nem akadályozta a kibontakozását.
Elvek:
- egyszerű emberek életének ábrázolása (hátrányos helyzetűek bemutatása)
- megjelenítés eszközei puritánok
- az esztétika szándékosan egyszerű, letisztult
- nincs retusálás
- sok a külső helyszín
- sztárkultuszt háttérbe szorítják, amatőröket szerepeltetik
- nagy szerep jut az érzelmeknek
- élet nehézségeit ábrázolja, olasz valóság nyomasztó
Helyenként túl didaktikus a film (túlságosan bizonygatják a maguk igazát)
Az érzelmeket időnként túldimenzionálják
40-es elejétől à 1950 közepéig tartott
Fellini és Antonioni elszakad az irányzattól
Neorealizmus legfőbb művei:
- Megszállottság (1942) Visconti
- Szerelmi történet egy lektűr nyomán (A postás mindig kétszer csenget)
- Társadalmi körkép a történelem köré
- Biciklitolvajok (1948) Vittorio de Sica
- Anekdotikus történet
- Benne van az akkori Olaszország összes konfliktusa: társi közöny, szoc. Hely.
- A rendező halmozza az akadályokat hőse elé
- Csüggesztő hangulat
- Nyitott befejezés
- Csoda Milánóban (1951) Vittorio de Sica
- Groteszk, szürreális, mesei elemekkel kombinált
- Az emberek elvágyódását juttatja kifejezésre, abból a világból, ahol élnek
- Műfajban újszerű
- Derűs szemlélet
- A sorompók lezárulnak (1952) Vittorio de Sica
- Nyugdíjas tanár, lét perifériáján nyomorog
- Öngyilkos akar lenni, csak félti a kutyáit
- Kiszolgáltatottság, kétségbeesés
- Főszereplő civil, valódi tanár
- Az egyik legjobb neorealista film
- Társadalom ridegségét mutatja be
- Megfogalmazódik a szegények szolidaritása
- Sica pályája még 1-2 évtizedig tart
- Kommersz filmeket is csinál, elvállal könnyed szerepeket
- Róma nyílt város (1945) Roberto Rosselini (Ingrid Bergman egyik férje)
- Fasizmus alatti ellenállásról szól
- Hogyan teremt meg egy nemzeti egységet, ami a fasizmus bukását okozza
- Mártírokat mutat be
- 1 pap és egy kommunista életútja van előtérben
- Híradószerűen elevenedik a történelem
- Főszerepben: Aldo Fabrizi