Hangosfilm, színes film
Hangosfilm
A húszas évek végétől terjed el, amikor a technikai fejlődés jóvoltából a filmszalagon már nem csupán képeket, hanem hangot is lehetett rögzíteni, tárolni. Már Edisont foglalkoztatták a hangosfilm lehetőségei, ő az általa felfedezett fonográffal szerette volna összekapcsolni vetítőgépét. A húszas évek végén seregnyi mérnök, feltaláló dolgozott a hangosfilmrendszer kimunkálásán. A filmtörténeti fordulatot az hozta, amikor 1923 körül Lee de Forest amerikai mérnök Phonofilmnek keresztelt rendszerében a hangot magán a filmszalagon rögzítette. Úgyszintén ő készített először (1922-ben) olyan erősítőket, amelyek a nagy mozipalotákat is képesek voltak behangosítani.
A hangosfilm megszületése fontos korszakváltás a film történetében. Megváltozik pl. a színjátszás stílusa, mert a hangosfilm természetesebb színészi jelenlétet igényel. A némafilm színészeinek nagy mozdulatai, kifejező gesztusai a beszéddel együtt már mesterkéltnek, erőltetettnek tűntek a vásznon. Ugyanakkor egy ideig sokkal statikusabbá váltak a művek, mert a hangosfilmekben a színészek alig mozoghattak, hiszen helyhez kötötte őket a kellékek közé dugott mikrofon, s a kamera hangszigetelt fülkéből rögzítette a jeleneteket a nagy gépzaj miatt. Ezeket a nehézségeket részben a hamarosan elterjedő utószinkron eljárás oldotta meg.
A mai filmekben a hang jórészét (a színészi beszédet, az atmoszférát, a zörejeket és a filmzenét) a forgatás után készítik el, s utólag keverik (illesztik) a képekhez. Ebben a munkafolyamatban nagy szerepe van a hangmérnöknek.
Az első egészestés hangosfilmet, A dzsesszénekest 1927-ben mutatták be.
S noha sokan féltették a hangtól a filmet, attól tartva, hogy kifejezési eszközei elszegényednek, már a 30-as években számos művészi értékű hangosfilm születik. (pl. Josef von Sternberg Kék angyal, René Clair Párizsi háztetők alatt, Eizenstein Jégmezők lovagja)
Színes film
(forrás: wikipédia)
1907-ben a Lumière fivérek bemutatták az autokróm eljárást.
A kifejezés jelentése önszínesítő. Réteggel bevont üveglapokat használtak. A rétegekbe apró piros, kék és zöld színezésű keményítőszemcséket ágyaztak. A színes szemcsék csak meghatározott színű fényt eresztettek át. A réteg fölé a fekete-fehér fotóemulziót öntötték, és az így kapott nyersanyagot a szemcséken keresztül világították meg. Így megkapták a diapozitívot.
1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet.
1939 Az első amerikai hangos játékfilm, melyben hosszabb színesre forgatott és színesen vetített jelenet volt, az George Cukor: A nők című filmje. Ugyanebben az évben Victor Fleming és George Cukor rendezésében elkészül a teljesen színesre forgatott és színesen vetített film, az Elfújta a szél.
A Technicolor cég 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készül el, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusára.