Dokumentumfilm

Dokumentumfilmnek nevezzük az olyan nem-fikciós filmeket, amelyek megtörtént eseményekről, valós személyek, közösségek életéről, konfliktusairól, a tudomány, a művészetek egy-egy fontos problémájáról tudósítanak; a valóság lehetőség szerint objektív ábrázolására vagy a valóságban fellelhető problémáknak a feltárására törekvő filmes alkotásokat.

A dokumentumfilmek fajtái

Dokudráma – a dokumentumfilmnek elsősorban az angolszász televízióban elterjedt formája, melynek lényege, hogy az eredeti helyszínek, szereplők, események mozgóképes anyagának fel nem lelhetősége miatt felkutatják az eredeti történéseket, és azokat fikciós filmekre jellemző dramaturgia módján rekonstruálják.

Fikciós dokumentumfilm – a dokumentumfilm és játékfilm keresztezéséből létrejött műfaj, mely különös népszerűségnek örvendett a magyarországi, 1970-es években működött Budapesti Iskola körében. Ennek az iskolának a tagjai (Tarr Béla, Ember Judit, Schiffer Pál) valós helyzetekbe, körülményekbe fiktív szereplőket ültettek. A film lényegében leképezte a valós viszonyokat, ám a filmen konkrétan megjelenített történetek, emberek és szituációk fiktívnek tekinthetők.

Ismeretterjesztő film – művészeti és tudományos problémák vagy eredmények valamint természeti szépségek bemutatására készülő filmek. Az ismeretterjesztő filmek legfontosabb célja, hogy a mindennapi emberek nyelvére fordítsák le, közérthetővé tegyék a különböző tudományok és szakmák teljesítményeit.

Televízióriport - dokumentumfilmnek szoktak nevezni minden, a valóság feltárására vállalkozó olyan mozgóképet is, mint a televízióriport.

Archív felvétel – dokumentumfilmnek minősülnek az olyan alkotások, amelyek régen készült archív felvételek segítségével tárják fel a valóság bizonyos darabkáit.

Privát archívumok – újabban elterjedt a személyes filmes archívumok kutatása, mely révén elmúlt korok nem hivatalos, privát életformáinak a feltárása válik lehetővé. Magyarországon elsősorban Forgách Péter foglalkozik ezzel. (Lásd http://www.port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=226128&i_direction=2&i_city_id=3372&i_county_id=-1 vagy http://www.forgacspeter.hu/)

A dokumentumfilmek tipológiája

1. Természetfilmek. Azok, melyekben a fizikai, biológiai vagy pszichikai természet tényeit, jelenségeit („valóságát”) valósítják meg.

2. Társadalmi dokumentumfilmek. Azok, melyekben a társadalmi lét tényeit, jelenségeit („valóságát”) rögzítik, és/vagy e tények hűséges és igaz rekonstrukcióját valósítják meg. 

Nanuk, az eszkimó

Ember a felvevőgéppel, 1929.

A mannheimi tizenkettő a brüsszeli tizenkettő mintájára készített lista, melyen a világ legjelentősebbnek ítélt dokumentumfilmjei szerepelnek.

·         Robert Flaherty: Nanuk, az eszkimó (USA, 1922)

·         Harry Watt és Basil Wright: Éjjeli posta (angol, 1936)

·         Viktor Turin: Turkszib (szovjet, 1929)

·         Walter Ruttmann: Berlin, egy nagyváros szimfóniája (német, 1927)

·         Dziga Vertov: Ember a felvevőgéppel (szovjet, 1929)

·         Robert Flaherty: Louisianai történet (USA, 1948)

·         Georges Rouquier: Farrebique (francia, 1946)

·         Alain Resnais: Éjszaka és köd (francia, 1955)

·         Szergej Eisenstein: Régi és új (szovjet, 1929)

·         John Grierson: Heringhalászok (angol, 1929)

·         Joris Ivens: Spanyol föld (USA, 1937)

·         Luis Buñuel: Föld kenyér nélkül (spanyol, 1932).

Áldokumentumfilmek

Olajfalók, 1987.

Az igazi Mao