A film formanyelve

• Egy átlagos játékfilm játékideje másfél-két óra. De a filmek általában nem másfél-két óra történetét mesélik el. A történet ideje jóval hosszabb a film vetítési idejénél.

Ezért minden film kihagyásokkal meséli el a történetet. Az a tény, hogy a hagyományos mozifilmekben az egyes jelenetek egymásból következnek, az előzőt folytatják és a következő felé jelentenek átmenetet, nem azt jelenti,  hogy az adott történéssor minden elemét látjuk.

• Andy Warhol készített egy 5 óra 21 perces filmet „Alvás”  címmel. A filmben egy alvó férfit látunk vágás nélkül.  Warhol provokálóan hívja fel a figyelmet arra, hogy minden mozgóképi mű szerkesztett, vágott, megmunkált  anyag.

Beállítás (snitt)

• Beállítás: A filmelbeszélésre jellemző, többnyire az egyik vágástól a másikig terjedő filmszerkezeti egység, melyben folyamatos a kamera által rögzített tér illetve idő. Amikor az eseményt vagy a film szereplőjét a térnek egy másik pontjáról, vagy ugyanarról, de egy másik képkivágásban látjuk meg, esetleg egy másik időpillanatban, már új beállításról beszélünk.

• A beállítások általában a cselekmény nagyobb dramatikus egységeibe, jelenetekbe szerveződnek. A filmtörténet során azonban születnek ún. hosszú beállításokkal készülő filmek - Michelangelo Antonioni, illetve Jancsó Miklós nevéhez köthető ez a markáns formanyelvi újítás a hatvanas években -, ahol az operatőr nem „snitteli fel", tehát nem több rövidebb beállításból konstruálja meg a jelenetet, hanem egyetlen beállításban láttatja azt. A hosszú beállításokkal készülő filmben a szokásoshoz képest sokkal kevesebb a vágás, a kamera viszont bonyolultabb mozgásokat végez. (hosszú kocsizások, körfarht, stb (kameramozgás)

• Például Hitchcock Psycho-jában a zuhanyjelenet 45 másodperc, de 70 snittből áll

Jelenet

• Jelenet (a filmben): A filmelbeszélés nagyobb szerkezeti egysége, amelynek határait többnyire a nagyobb tér- és időugrások jelzik. Egy-egy jelenet általában több beállításból áll. [Az un. hosszú beállításokban ez ellenkezőleg is történhet. Jancsó Miklós vagy Michelangelo Antonioni filmjeiben pl. gyakran egyetlen beállításban több jelenet is bennefoglaltatik.]

• A filmbeli jelenetek funkciója hasonló a színházban látható színváltáshoz vagy a regényekből ismert fejezethez.

• A filmjelenetekben történhetnek a cselekmény szempontjából lényeges fordulatok, de olyan események is (epizód), amelyeknek nincs különösebb hatásuk a cselekmény menetére. (Jelenetnek tekintjük a leíró jellegű passzázsokat is.) Hasonlóan magához az elbeszéléshez, többnyire a jeleneteknek is van expozíciója, kibontakozása és lezárása. A jelenetváltást olykor a kép lassú elsötétedésével, illetve kivilágosodásával külön is megjelöli a film alkotója.

Lineáris elbeszélés

• A lineáris elbeszélés csak annyit jelent, hogy a történéseket időbeli  folyamatosságukban szemléljük, tudjuk, mi miből következik, mi minek az előzménye és a következménye, vagyis az egyes képek a film nézésekor  folyamatos eseménysorrá állnak össze a tudatunkban. Ha azt akarjuk  közölni, hogy a főhős kimegy a lakásból és autóba ül, fölösleges hosszan mutatni, amint bezárja a lakásajtót, lemegy az emeletről, végigsétál a  hosszú kertben, bezárja a kertkaput, kinyitja a kocsi ajtaját, kiengedi a kéziféket stb. E jelenet megértéséhez tökéletesen elég annyi információ,  hogy kilép a lakásból és beül az autójába. Ha valamiért fontos ez a jelenet - például a hős ideges, babrál a kulcsokkal, rohan a lépcsőn, a kerten át, mutathatjuk részletezőbben is, ekkor azonban az epizód a puszta tényközlésen túl [a főhős elmegy autóval] további információkat közöl a szereplő lelkiállapotáról vagy arról, hogy elmenésének kiemelkedő dramaturgiai jelentősége van.

• Ha azonban túl sok mozzanatot [snittet] hagyunk ki a folyamatos cselekvéssorból, a jelenet többértelművé lesz, részei között megszűnik az  időbeli és oksági kontinuitás. Ha csak a fenti cselekvéssor két szélső pontját  mutatják, a szereplőt a lakásban, majd azt, hogy elhajt az autójával, kételyeink támadnak, hogy a két esemény egymást követi-e, vagy a második időben jóval később - netán korábban - történik-e.

Montázs

• A kamera felszabadulásával, a vágástechnika fejlődésével kialakult a film olyan szerkezete, amelyben a beállítások  jelenetekké, azok jelenetsorokká, szekvenciákká kapcsolódnak .

• A filmet alkotó darabok meghatározott rendben történő összeragasztását  technikailag montázsnak nevezzük.

Vágás-montázs • A vágás alapvetően a technikára utal

• A montázs a képek összeillesztése után születő hatásra utal

• A montázs nem csak a filmművészet  sajátja. Szerepe van a képzőművészetekben, irodalomban is.

A montázs szerepe

• A montázs elhagyja az érdektelent, térbeli és időbeli sűrítést, tömörítést hajt végre, értelmező szerepet jelent.

• A montázs nemcsak a hatáskeltés, hanem a gondolat kifejezés eszköze. A tér-idő felbontása a kamera felszabadulásának fontos állomása, egyben a kihagyásos képi beszéd a gondolat generálás eszköze.

• A montázs szerepe, funkciója: mozgást teremtő erő. A  vágás, mint vizuális asszociáció, értelmet ad a  képeknek. (A filmben a mondathoz hasonlítható.) Olyan  összefüggéseket fejez ki, amelyek nem láthatóak: okokozati összefüggéseket, ill. összehasonlításokat,  analógiákat, párhuzamokat vagy ellentéteket.

Kulesov kísérlete

• Lev Kulesov kiválasztott Mosjoukine egyik filmjéből egy  premier plant és három montázskombinációban rakta  össze. A színész arcát 1. tálban párolgó leves, 2. koporsóban egy asszony teteme, 3. játékmackóval kedveskedő kisleány felvétele követte. A nézők megcsodálták a színészi érzékenységet. Az éhség, a gyász, az apai szeretet plasztikus kifejezését. Nem vették észre, hogy egyazon tárgyilagos arckifejezés ismétlődik, csupán a montázs kelti a színészi érzékenység hatását.

• A Mosjoukine-hoz fűződő Kulesov-kísérlet laboratóriumi  körülmények között bizonyítja azt, hogy bármelyik  borbélylegényből lehet filmsztár, és egy csinos pofikájú manikűrlányból a vágóasztalon tetszés szerint  előállítható tömegek vágyát mozgósító nemi  eszménykép. A filmszínészi játékhoz szükségtelen színészi tehetség. Merőben fölös a jellemábrázolás képessége: a technikusok létrehozhatják a kívánt illúziót. Kulesov következtetése: „a néző azt látja…, amit a montázs sugall neki”.

Montázs-filmtér

• A néző szeretné látni a szereplő érzéseit:  premier plán

• De ugyanakkor a helyszínt, a szereplők egymáshoz való viszonyát: totál

• Gyakran a filmtér kiterjesztésével különleges hatást akarunk kelteni:

(csónak a folyón, következő kép hatalmas vízesés; egy embert látunk a képen, aki egy picit akadozva beszél, majd kistotálban látjuk, hogy valaki pisztolyt nyom az oldalába)

Montázs-filmidő

• A nyelv könnyűszerrel váltogatja a múlt, jelen, jövő időt. A filmkép önmagában mindig jelen idejű. A többit meg kell teremteni!

Flashback

• Azt a megoldást, amikor a cselekmény  egy filmben korábbi időre vált  flashbacknek nevezzük.

• Módszerek:

– Inserttel (1 hónappal ezelőtt)

– Kép sötétül, majd kivilágosodik

– A szereplő réveteg tekintete utáni vágás

 Párhuzamos montázs

• Az első bonyolultabb, az idő linearitását megtörő elbeszélésforma Griffith filmjeiben  jelenik meg – még a némafilmkorszakban.

• Ő azzal hozta izgalomba a nézőt, hogy egy időben, különböző helyszíneken játszódó eseményeket mutatott be váltakozva; ezt nevezik párhuzamos montázsnak

• Tulajdonképpen innentől datálhatjuk a filmek  „időjátékait” – sőt, egyes teoretikusok még messzebbre mennek: azt állítják, hogy a párhuzamos montázs tette művészetté a filmet, mert ez teremtette meg a film sajátos nyelvét.

Osztott képernyő

• A párhuzamos montázs nem csak  a beállítások váltásaival érhető el, gyakran alkalmazzák az osztott kép, illetve a kép a képben funkciót is.

Montázsfajták

• A metrikus montázsban a méret szerint rövidülő darabok a tempó, az izgalom fokozását szolgálják.

• A ritmikus montázs esetében a hosszúságot a képek tartalma diktálja. (A Patyomkin páncélosban a kivégzők és a kivégzendők csoportjának párhuzamos és ismétlődő bemutatása közben a hajó más részeinek bevágása fokozza a ritmust.)

• A hangsúlyos (tonális) montázs felhasználja az érzelmi hatást adó tényezőket: a fényt ill. optikai hatást. (Ugyanebben a filmben ilyen az a képsor, amelyen a matróz holtteste mögött a ködös partot látni.)

• A felhang montázs nemcsak egy alaphatást vesz figyelembe, hanem a felvétel összes tényezőjét. Nem az érzelmi hatásokra számít, hanem a fiziológiai észlelésre, ami kiterjedhet mellékes mozzanatokra is, mint a hajnali kikötő ködös, lírai tájképe.

Montázsfajták

• Az intellektuális montázs nemcsak az érzelmi és fiziológiai hanem az értelmi tényezőket is figyelembe veszi. Ezáltal tud csak a két kép egy – jelen nem lévő - fogalmat kiváltani, mint a felemelkedő oroszlán, vagy a végső összecsapás előtt a mozdulatlan matróz arca és a sebesen mozgó gépek képei „összeolvasva” a belső feszültség fogalmát fejezték ki. Ez az elmélet a képet jelként (engram) fogja fel, mint érzékelt jelenség nyomát, mert a szembeállítással így tárhat fel újat. Két jelként funkcionáló kép, két hieroglifa összegeződve egy ideogrammát ad, egy képszerűen közvetlenül nem ábrázolható fogalmat tesz érzékletessé. A montázs itt nem a hatáskeltés eszköze, hanem a gondolat-kifejezésé, a filmbeszédé, ami hasonmása az emocionális beszédnek, ill. a belső beszédnek, az érzelmi gondolkodásnak.

• A film analóg a nyelvvel, amely szavakból (képek) és mondatokból (montázsmondat) áll, s hasonlít a nyelv történeti mozgásához. Az egyes szavakkal való kifejezéstől a (nyelvi) differenciálódással átalakult az önálló szavakból álló mondatokká. A filmképek már nemcsak tényeket közölnek, hanem - összekapcsolva - következtetéseket, ítéleteket fogalmaznak meg.

Vertikális montázs

• A hangosfilm megjelenésével a vizuális és az auditív elemek kölcsönhatása, része

lesz a függőleges (vertikális) montázselvnek.

A belső montázs

• A technikai újdonsággal visszaszorult a hagyományos formanyelv alkalmazása megteremtve a tagolás új lehetőségeit: a jeleneten belüli tagolást, a belső montázst. Amihez hozzájárult a kamera megmozdulása, a helyzetváltozás majd a helyváltoztatás, a „kocsizás" is.

A nézői figyelem irányítása, a kiemelés

• A közelkép

• Megvilágítás, színkezelés

• Az ismétlés

• A hossz és a tempó

• Hang, zörej, zene

•A hossz és a tempó